Holtamból
feléledtem
Könny voltam
Mosoly lettem
a szeretettől
Mikor elért
mulandó létem
onnantól
öröklétté vált
S a szeretet így szólt
nem vagy te
elég őrült
nem illesz
így közénk
Így hát mentem
és megőrültem
épp eléggé
ahhoz hogy
láncokat hordjak
S a szeretet így szólt
nem vagy te
eléggé megrészegült
nem illesz
így közénk
Így hát mentem
és leittam magam
épp eléggé ahhoz
hogy úrrá legyen rajtam
a szédület
S a szeretet így szólt
még mindig túl
eszednél vagy
telve
képzelettel és kétkedéssel
Így hát mentem
s hiszékeny lettem
és rémülten
elhúzódtam
mindentől
S a szeretet így szólt
Gyertyaláng vagy
mindenkit vonzol
mindenkit magad
köré gyűjtesz
Így többé nem vagyok
gyertyának fénye
nem vonzok másokat
és mint a füst
eloszlok én
S a szeretet így szólt
tanító vagy
Mások feje
és mindenki
vezetőnek tart
Így többé nem vagyok
sem tanító
sem vezető
csak szolgája
kívánságoknak.
S a szeretet szólt
már megvannak
a saját szárnyaid
nem adok neked
több tollat repülni
Aztán a szívem
kiterjesztette magát
csordultig telt
új ragyogással
túláradt új élettel
Most még a mennyek is
hálásak amiért
a szeretet miatt
a fény forrásává
lettem én.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.