Anne Sexton
Csillagos éj
Ez nem tart vissza attól, hogy rettentő szükségem legyen -
ki merjem-e mondani – a vallásra.
Aztán kimegyek éjjel lefesteni a csillagokat.
Írta Vincent Van Gogh öccsének.
A város megszűnt
kivéve a helyet, ahol egyetlen fekete-loboncú fa
akár egy vízbefúlt nő, csúszik a forró ég felé.
Hallgat a város.
Az éjszaka forrong, tizenegy csillagával.
Ó csillagos, csillagos éj!
Épp így szeretnék egyszer meghalni.
Mozdul az ég. Mind élnek ám.
Még a hold is begömbölyíti narancsos vasait,
hogy, mint valami isten, elhesegesse a gyermekeket.
Vénséges, ember-nem-látta kígyó falja fel a csillagokat.
Ó csillagos, csillagos éj!
Épp így szeretnék egyszer meghalni:
az éjszaka vágtató szörnyetegében,
szívjon magába az a hatalmas sárkány, elválva
életemtől, zászló nélkül, has nélkül, sírás nélkül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.